Nevetségesnek és szánalmasnak tartom azokat a kifogásokat, melyeket a szakszervezeti tüntetések ellen hoztak. Mondjuk ki őszintén: egyelőre betiltották őket, mert félnek. Félnek a rendbontástól, félnek a kezdődő „Orbán takarodj” uszításoktól, félnek hogy lassan-lassan megismétlődnek a 2006-os zavargások, még ha nem is olyan vehemenciával, mint anno volt.

Fejlettebb nyugati társadalmakban, pont ez az erő, amivel hatni tudnak a szakszervezetek, amit most felhoztak ellenérvéként: indokolatlan mértékben akadályozná a forgalmat. Ez a lényege a sztárjknak, tüntetésnek, hogy ezekkel az eszközökkel bírják jobb döntésekre hozni a kormányokat. Nem lehet napokig metrón vagy tömegközlekedéssel utazni? Vagy nem lehet napokig benzint kapni, mert éppenséggel a szakszervezet tüntet? Az emberek ezt (ott) tudomásul veszik, mert mindenki tudja, lehetséges hogy a következő hónapban az ő jogaiért fognak tüntetni.

Ez a demokráciának vagy kapitalizmusnak a része. Ez van. El kell fogadni. A diktatúrákban, kommunizmusban persze nincs tüntetés – ott nem szabad.