Megkérdeztem a hölgyet a bejelentkező pultnál, hogy mikorra van szabad időpont. S mi a válasz? Másfél hét múlva! Lelki szemeim előtt megjelent egy paciens – tudván hogy a bőrgyógyászat ugye bőr és nemi gondozó – aki jó kis nemi bajjal, vagy rothadó lábbal, ne adj isten viszkető bőrrel otthon várakozik, sőt munkába jár – mivel ezen időszakra nem kap orvosi igazolást. Döbbenet, ezt nem akartam elhinni. 

Mindenesetre a várakozást választottam, hátha beférek valamelyik két kiadott időpont közé.

Felmentem s már a nyolc várakozó páciens mennyisége is meggondolásra késztetett, de a gyógyulni akarás (egyelőre még) erősebb volt. Nos nem árulok el nagy titkot, ha megmondom kb egy órát bírtam a várakozást. Ez idő alatt:

a.)    Csak két ember ment be a doktorhoz.

b.)    Mellettem ülő várakozó, mondta hogy ő időre lett rendelve, méghozzá negyed 2-re. Ez volt fél 3-kor.

c.)    Bejött egy ázsiai fiatalember, aki szemmel láthatóan nagyon viszketett: egyrészt megkérdezte hol kaphat kalcium injekciót, másrészt megmutatta a karját, hogy nagyon viszket. (vááááá, inkább ne tette volna!) Mondtuk neki, hogy kopogjon be – mondanom se kell, nem nyitottak ajtót.

Hogy mi történt vele, nem tudom – nem vártam meg. Még a hideg is kirázott attól, hogy esetleg elkapjak valamit az előttem a széken ülőtől vagy a levegőben lebegő mikroszkopikus hámsejtekre tapadt húsfaló baktériumok az arcomra tapadjanak és elevenen megzabáljanak.

 

Tegnap elmentem a munkahely közelében lévő magán bőrgyógyászhoz. Nem jelentkeztem be, mert nem tudtam a telefonszámát, csak tudtam hogy ott van. Szerencsére pont volt rendelés. Kedvesen fogadtak, a belépéshez a cipőre már rögtön a szokásos védőpapucsot fel kellett venni. A recepciónál miután elmondtam a problémám, mondták, hogy ezt rögtön meg tudják nézni nem kell hozzá időpont – mert nem akkora gond. Hurrá!

Lefertőtlenített székbe leültem (láttam mikor letörölték), megvizsgáltak, gyógyszert felírtak. Nem tartott félóránál többet.

 

Ja és hogy pénzbe kerül a szolgáltatás? Igen. Gyakorlatilag „megveszem” a szabadidőmet, „megveszem”, hogy mosolyognak rám, „megveszem” hogy nem tolonganak a nyugdíjasok nénik-bácsik, hogy csak egy „szúrira jöttek vagy csak receptért”, „megveszem” hogy figyelnek rám, „megveszem”, hogy meggyógyulok nem két hét alatt, hanem egy-két nap alatt, s "megveszem" hogy munkába járok, aminek a főnök is örül. Ez van.