Lopnak. Összességében ez az egy szó még nem lenne hír, de ha hozzátesszük, hogy az óvodában, akkor talán már az. Az is lehet, hogy másokat már érintett ez a téma, a lényeg hogy minket, illetve pontosabban fiamat a minap „lopták” meg.
Az hogy tőlem ellopnak valamit, az még hagyján. Lassan hozzászokhatunk, hogy olyan társadalomban élünk, ahol már nincs „szűz ember”, aki nem esett volna át a tűzkeresztségen. Ellopták a biciklimet (a lakásból!), egy jó nagyot káromkodtam, szidtam embert, istent, rendőrséget – aztán lenyugodtam. De mit tegyek egy gyerekkel? Hogy magyarázom el neki, hogy valakinek kellett a kishátizsákja? S egyébként is, mikor minden mondatom után, azt kérdezi: de miért, apa? Tényleg – miért?
Ellop egy kb 1000 Ft-os kis táskát, amit el tud adni 500Ft-ért (sem). A benne lévő kis „csetreszeknek” nagyobb értéke volt – legalábbis fiam számára. Feltehetném a kérdését, hogy fog a fiam a többi óvodás társára tekinteni? Tudja, hogy valaki onnét, vagy azok rokonságából lehetett, ugyanis az egyes csoportokhoz az adott gyerekek és szüleik és rokonságai mehetnek. De szerencsére -úgy tünik- nem foglalkozik vele.
Mit tehet az (állami) óvoda? Szögezzük le rögtön az elején: semmit. Őrre nincs pénz, bekamerázni pedig pláne nincs. A külső ajtó zárható – s csörgetni kell, de sokszor valaki nyitva hagyja. Talán egy apró megoldás lehetne, hogy egy gyerekkel csak egy szülő mehet be a csoport öltözőjéhez – de ez is csak apró megoldás – ettől még aki nagyon lopni akar, az meg is teszi.
Hazafelé a villamoson –sőt otthon is- azért még foglalkoztatott ez a kérdés, s rá kellett jönnöm (sokadszorra), hogy rohadt egy velejéig romlott társadalomban élünk. Mennyivel volt biztonságosabb a mai lét mint mondjuk a középkorban? Semmivel. Akkor leütöttek vagy megöltek és elrabolták a pénzed. Legyél gazdag vagy szegény – nem nagyon válogattak.
És most? Leütnek, megölnek, megvernek, megaláznak, meglopnak – korra és nemre való tekintet nélkül. Az hogy odafenn lopnak, csalnak avval már gyakorlatilag senki nem foglalkozik. Már mindenki csak legyint rá, hogy na ezek sem jobbak. De hogy idelent mi van, avval igazán senki nem törődik. Néha felmutatnak statisztikákat, hogy javulnak a tendenciák – de tegyük fel a kérdést magunknak: tényleg javulnak?
Az egész társadalom át van itatva a nem törödömséggel, a kivagyisággal, a magántulajdon semmibe vételével. Persze az ősember is harcolt a másik ellen, hogy eltulajdonítsa annak a hús készletét – de ez még nem ok a lopásra. S ott szemtől-szemben harcoltak, mindenki kezében ott volt a bunkó - s legalább megvédhette önmagát. Aztán vagy nyert - vagy nem.
Hogy Őszinte legyek, ráférne erre az országra egy
I. László, modernebb változatban. Mondjuk a következő választáson. Azt hiszem ezerszer meggondolná valaki (odafenn vagy idelenn), ha lopni indulna. Vagy ha nem tetszik neki: határok nyitva, el lehet menni. Nem leszünk 10 millióan csak 7-n. Na bumm, oszt akkor mi van…
Szent László Király Dekrétomainak Második Könyve
3. Fejezet a tolvaj megkötözéséről
Valaki a tolvajt megkötözi, annak legyen hatalma, hogy megkötözvén azt, a biró eleibe vigye, akár méltán, akár méltatlanul kötözte légyen meg.
1. § Valaki pedig nem engedné megkötözni, fizessen ötvenöt pénzt és kötözötten ugyanazon büntetést szenvedje.
1. § Továbbá a szolga, ki hat dénár árát lop, veszitse mind a két szemét; ki kevesebbet, fél szemét; és a mit orzott, azt az ő ura téritse meg és fizesse vissza kétszer.
További törvények itt: 1000 év törvényei (Szent László Király Dekrétomainak Harmadik Könyve
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.